Grand + Antelope Canyon

Nos a mai terv az volt, hogy korán kelünk és megnézzük a napfelkeltét.  Ez annyira nem sikerült. Mármint viszonylag hamar fel is keltünk, kb 6 körül, de ekkor már fenn volt a nap. :O Azért megálltunk így is  egy kilátó pontnál, hogy egy utolsó pillantást vessünk erre a csodás képződményre. Nem voltak felhők, a nap tűzott, szóval nagyon szép volt a canyon. Még az idő hűvös volt viszont, én pulcsiban és hosszú gatyában voltam.

Ma is láttunk őzeket egész közelről.

Nagyon szépek voltak a színek kora reggel.

Megkezdtük utunkat az Antelope Canyonhoz. Nem foglaltunk előre túrát, mert bankkártyával vettük a Blue Man jegyeket. Még kellett a kocsi bérlés miatt pénz (deposit) a kártyára, de már nem volt oylan sok rajta, hogy még azzal vegyünk jegyeket ide is. Azért reménykedtünk, hogy lesz hely.

Menet közben megláttunk egy kis indián falut. Pár dollárt fizettünk a bemenetelért. A portrékájukat árulták benn, és oda lehetett menni itt is a canyonhoz.

A Horseshoe Bend jelet figyeltük az út mentén. Ide is mindenképpen elakartunk menni, mert csodás a képeken. Meg is találtuk a helyet. Minden tábla felhívta a figyelmünket, hogy nagyon sok folyadékot vigyünk, mert veszélyes lehet anélkül. Meleg volt az tény és az út végére meg is ittuk a vizünket, de azért még élünk.

Kb 1 km-t kellett gyalogolni a Horseshoe Bend-hez. Neve nem hiszem, hogy magyarázatra szorulna: lópatkó alakja van. J

Nagyon szép volt. Fura, hogy ha azt mondom szebb, mint a Grand Canyon? Mert szebb. Nem tart sok ideig megnézni, mert tényleg csak annyi, hogy egy kanyart ír le a folyó, de nagyon szép a színek miatt. Lehet rafting túrára menni is. Több naposra is. Jó kis élmény lehet az is. J

Horseshoe Bend

Van akinek nincs tériszonya. :)

Miután kigyönyörködtük magunkat továbbindultunk az eredeti célpontunkhoz. Nos a foglalás hiánya hamar kiderült, hogy gond.  Már nem sikerült jegyet kapni ahol terveztük. A városban több irodában is érdeklődtünk, de mindenhol ugyanazt mondták. Tele vannak. Ajánlották, hogy menjünk a canyon bejáratához, mert onnan is indulnak utak, akik nem fogadnak el foglalást, így garantáltan lesz helyünk. Így is tettünk. Persze arról már letettünk, hogy 2 előtt bejussunk a canyonba, amikor a legjobban a fények. Hosszas sorban állás után kaptunk jegyeket. Az indulásig még volt 1,5 óránk.

Nem messze volt a Powell tó. Elvileg ez is belépős hely, de mi éves nemzeti park kártyát vettünk még a Yosemite-nél, mert az jobban megérte. Szóval azzal most ide is be tudtunk jönni. Szép volt, de nekem kicsit hiányzott az élet a tóból. Mármint, hogy senki nem fürdött benne, motorcsónakosok és jetski-sek sem voltak rajta. Pedig lehet ezeket mind csinálni.  Nagyon meleg volt mondjuk…

Mi lesétáltunk egy hosszú stégen a vízig a forróságban. Aztán láttuk, hogy ilyen golf kocsi szerűséggel fuvarozzák a vendégeket, szóval lehet minket is levittek volna, ha kérjük. Na mindegy.

Hamarosan kezdetét vette a túra. Egy terepjáróra kellett felülni hátra. Elég vicces volt, mert jól bezsúfoltak minket hátra. Nem véletlen terepjáróval visznek minket a canyon bejáratáig, ugyanis olyanok az út viszonyok. Itt rendes kocsival rögtön elakadnánk. Gyalog meg messze lenne odajutni. Szóval volt, hogy fél métert is elemelkedett a seggünk az üléstől úgy ugrált a kocsi. Mivel tömve volt a kocsi így mindig egymásra estünk vissza, ki mikor ért le először. Vicces szitu volt. J

Ilyen járgánnyal mentünk.

A canyon kicsit csalódás volt. Ahhoz képest milyen szép a képeken, élőben ez nem jött át annyira. Mondjuk ennek valószínűleg oka, hogy már késő volt. Illetve kb 12-től 2-ig szépek a fények, mert akkor jár fenn a nap és besüt a canyonba.  Ettől független jó élmény volt a kocsikázás is, meg érdekes dolgokat mondott az idegen vezető. Mesélt róla, hogy ha a következő faluban sok eső esik, akkor itt másodpercek alatt árvíz lesz, de olyan hogy az egész canyont ellepi a vízt. Utána tiszta sár az egész hely. Ezért folyamatosan nagyon figyelik az időjárást, mert ha esélyes az eső, akkor nem vihetnek turistákat a canyonba, hisz életveszélyes.

Ez a kép a netről van. Ilyen a canyon, ha besüt a nap.

Mára már volt szállásunk CS keretében Hurricane-ben. Nagyon szép helyen volt a ház. Hegyek között és az utcákon pálmafák. Mielőtt odamentünk volna a családhoz még megálltunk pizzazni egy helyen, hogy ne éhesen menjünk oda.

A család két főből áll. Anyuka és 13 éves fia. A gyerek nem volt a képek alapján szimpatikus, punk haj és nem egy szépség. De kedves volt.

Le is zuhanyoztunk, majd mentünk aludni. Másnap korán kelés várt ránk, hisz indultunk a Bryce Nemzeti Parkba.

Az út a Zion-on keresztül vezetett a szálláshoz. Ott láttuk ezt az állatot.



Az utcánk.

Grand Canyon

Reggel korán útra keltünk. Előtte azonban még lecsekkoltam az e-maileket. Jött mamától egy levél. Bencét köszöntötte benne. Írta, hogy sajnálja, hogy nem köszöntheti fel személyesen, de ugyanakkor örül is, hogy megadatott, hogy a névnapját és szülinapját is Amerikában töltse. Valóban igaza van és nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. J

Az út simán ment. Néhány helyen megálltunk, mert ilyen vadnyugati stílusú épületek voltak, amik bejöttek apának. Közeledve a Grand Canyonhoz már figyeltük, hogy hol van az a motel amit előzőleg kinéztem, hogy olcsó. Az utazas.com egyik fórumában a 7mile lodge-t javasolták, mondván ez a legolcsóbb és nem lehet előre foglalni szállást, hanem érkezési sorrendben kell azokat kivenni. Mi ugye izgultunk, ezért rögtön itt kezdtük a napot.

Az ár drágább volt, mint a neten írták, de a szomszédos motelekbe is átnéztünk, amik még drágábban voltunk így kivettük a szobát. Két franciaágy volt benne, hűtő, wifi és fürdőszoba zuhannyal. 4-ünknek 130 $-ba került egy éjszakára.

A szobát kivettük, de még nem lehetett elfoglalni, hisz még korán volt 12 körül. Ekkor folyt a takarítás.
Most már nyugodt szívvel indultunk, hogy megtekintsük a világ egyik leghíresebb természeti csodáját a Grand Canyont.
Most nagyon hülyének néztek, hogy ha azt mondom nem vártam tőle sokat? Nem ez az egyetlen nemzeti park amibe megyünk a környéken, és a többi érdekesebbnek tűnt számomra a képek alapján.

Egy helyen megállt a kocsisor. Nem tudtuk mi van. Aztán ahogy előrébb értünk láttuk hogy egy szarvas eszik az út mellett és minden kocsi lelassít fényképet csinálni róle. :)

Majd megpillantottuk a Grand Canyon-t. Persze szép volt a látvány. Sok függ tőle, hogy süt a nap. Mikor nincsenek felhők, és a napfény rávilágít a canyonra, akkor igazán szép narancssárga.

Túrát nem vállaltunk itt be. Nem is lett volna rá idő. Meg én nem gondoltam úgy, hogy többet látok lentről, mint fentről. Persze lehet nincs igazam. Engem mondjuk nem vonzott, hogy elinduljak lefelé a canyonba.

Hülye mókus

Vííííz :)

Az összes kilátó pontnál voltunk viszont. Még a messzebieknél is. Onnan már látni a Colorado folyót. Azok a részek még inkább tetszettek.

Még a park bejáratánál kapott mindenki térképet, azon jól ki lehetett igazodni.

Egyszer használtuk a parkon belül közlekedő ingyenes kisvasutat is. Így jutottunk vissza a kocsihoz. (Minden nemzeti parkben közlekednek ilyen kis vonatok, és arra ösztönzik az embert, hogy azt használják a parkon belül, ne a saját kocsijukat.)

Nem mondom, hogy veszélytelen a hely kisgyerekekkel. Kerítés az a legtöbb helyen nincs. A gyerek simán eleshet és annyi. No meg vannak a vagány fiatalok, akik kimerészkednek a canyon szélére, ezzel átlépve a néhány helyen lévő korlátot. Anya végig nekünk is sopánkolt, hogy ne menjünk már annyira közel a szakadékhoz. Pedig mi nem is merészkedtünk annyir a szélére… de hát anya már csak ilyen..

Bence majdnem leesett, de sikerült megkapaszkodnia és visszamászni :)

A naplementét az egyik kilátó pontból néztük meg. Érdekes módon nagyon sokan voltak. Tök jó hangulat volt ott. Mindenki ült, szép nyugiban, csendesen beszélgettek és nézték a naplementét a csodás Grand Canyon felett. Egy parkőr is ott volt. Mondta, hogy mióta itt dolgozik, még sosem nézték ennyien egy helyről a naplemetét.
Mikor fentről világít a nap, akkor a legszebb a canyon. Mikor lemegy a nap, már nincs benne semi különös, egy óriási szakadék az egész.

 Sajnos nem tudok a géppel jó képeket csinál a naplementéről

Este visszamentünk a szállásra. Kicsi netezés után, már aludtunk is.