Grand Canyon

Reggel korán útra keltünk. Előtte azonban még lecsekkoltam az e-maileket. Jött mamától egy levél. Bencét köszöntötte benne. Írta, hogy sajnálja, hogy nem köszöntheti fel személyesen, de ugyanakkor örül is, hogy megadatott, hogy a névnapját és szülinapját is Amerikában töltse. Valóban igaza van és nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat. J

Az út simán ment. Néhány helyen megálltunk, mert ilyen vadnyugati stílusú épületek voltak, amik bejöttek apának. Közeledve a Grand Canyonhoz már figyeltük, hogy hol van az a motel amit előzőleg kinéztem, hogy olcsó. Az utazas.com egyik fórumában a 7mile lodge-t javasolták, mondván ez a legolcsóbb és nem lehet előre foglalni szállást, hanem érkezési sorrendben kell azokat kivenni. Mi ugye izgultunk, ezért rögtön itt kezdtük a napot.

Az ár drágább volt, mint a neten írták, de a szomszédos motelekbe is átnéztünk, amik még drágábban voltunk így kivettük a szobát. Két franciaágy volt benne, hűtő, wifi és fürdőszoba zuhannyal. 4-ünknek 130 $-ba került egy éjszakára.

A szobát kivettük, de még nem lehetett elfoglalni, hisz még korán volt 12 körül. Ekkor folyt a takarítás.
Most már nyugodt szívvel indultunk, hogy megtekintsük a világ egyik leghíresebb természeti csodáját a Grand Canyont.
Most nagyon hülyének néztek, hogy ha azt mondom nem vártam tőle sokat? Nem ez az egyetlen nemzeti park amibe megyünk a környéken, és a többi érdekesebbnek tűnt számomra a képek alapján.

Egy helyen megállt a kocsisor. Nem tudtuk mi van. Aztán ahogy előrébb értünk láttuk hogy egy szarvas eszik az út mellett és minden kocsi lelassít fényképet csinálni róle. :)

Majd megpillantottuk a Grand Canyon-t. Persze szép volt a látvány. Sok függ tőle, hogy süt a nap. Mikor nincsenek felhők, és a napfény rávilágít a canyonra, akkor igazán szép narancssárga.

Túrát nem vállaltunk itt be. Nem is lett volna rá idő. Meg én nem gondoltam úgy, hogy többet látok lentről, mint fentről. Persze lehet nincs igazam. Engem mondjuk nem vonzott, hogy elinduljak lefelé a canyonba.

Hülye mókus

Vííííz :)

Az összes kilátó pontnál voltunk viszont. Még a messzebieknél is. Onnan már látni a Colorado folyót. Azok a részek még inkább tetszettek.

Még a park bejáratánál kapott mindenki térképet, azon jól ki lehetett igazodni.

Egyszer használtuk a parkon belül közlekedő ingyenes kisvasutat is. Így jutottunk vissza a kocsihoz. (Minden nemzeti parkben közlekednek ilyen kis vonatok, és arra ösztönzik az embert, hogy azt használják a parkon belül, ne a saját kocsijukat.)

Nem mondom, hogy veszélytelen a hely kisgyerekekkel. Kerítés az a legtöbb helyen nincs. A gyerek simán eleshet és annyi. No meg vannak a vagány fiatalok, akik kimerészkednek a canyon szélére, ezzel átlépve a néhány helyen lévő korlátot. Anya végig nekünk is sopánkolt, hogy ne menjünk már annyira közel a szakadékhoz. Pedig mi nem is merészkedtünk annyir a szélére… de hát anya már csak ilyen..

Bence majdnem leesett, de sikerült megkapaszkodnia és visszamászni :)

A naplementét az egyik kilátó pontból néztük meg. Érdekes módon nagyon sokan voltak. Tök jó hangulat volt ott. Mindenki ült, szép nyugiban, csendesen beszélgettek és nézték a naplementét a csodás Grand Canyon felett. Egy parkőr is ott volt. Mondta, hogy mióta itt dolgozik, még sosem nézték ennyien egy helyről a naplemetét.
Mikor fentről világít a nap, akkor a legszebb a canyon. Mikor lemegy a nap, már nincs benne semi különös, egy óriási szakadék az egész.

 Sajnos nem tudok a géppel jó képeket csinál a naplementéről

Este visszamentünk a szállásra. Kicsi netezés után, már aludtunk is.