Bryce Canyon

A mai és holnap bejegyzésben még a szokásosnál is több kép lesz, mert nagyon tetszett mind a két hely. Az út talán két legjobb napja következik. J

Ennek ellenére a nap veszekedéssel kezdődött. Apa mániája ugyanis, hogy mindent le kell fényképezni. Én erre nem igazán voltam hajlandó, mondván tájképek a neten is vannak. (Ne mondjátok el neki, de most már belátom neki volt igaza. J Jó a tájképeket is nézni amiket mi csináltunk) Na szóval ezen ment a vita, hogy miközben ő vezet én nem csinálok képet a tájról…

Egy helyen végül meg is álltunk, hogy kieresszük a gőzt… Csináltunk képeket. xD Érdekesek voltak a sziklák, mert több színe volt. Van erre is kifejezetten egy nemzeti park, Painted Desert, ahova mi nem mentünk el. Nem is baj, mert lényegében ugyan ilyen lehet ott is, mint itt. Vízszintesen vonalak vannak a sziklában más színnel.

Egy helyen megálltunk reggelizni. Hangulatos kis parkosított rész volt egy patakkal és híddal a közelben.

Reggelizünk

 

Az egyébként a Zion Nemzeti Parkon keresztül vezet. Máshol nem is lehet menni, csak hatalmas kerülővel. A park viszont belépős. Persze nekünk éves bérletünk van így nem kellett a jegyvásárlással vacakolni. Csak érdekes, hogy aki nem akarná a parkot megnézni annak is meg kell venni a jegyet, csak hogy áthaladjon rajta.

Az út maga is szép és érdekes. Egy sziklába egy nagyon hosszú alagút van vájva. Egy helyen nem bírtuk meg, hogy ne szálljunk ki, annyira szép volt. Pedig tudtuk, hogy holnap itt lesz az egész napunk a parkra, ugyanis ez a másnapi program.  

Ez itt még a Zion. Csak megálltunk egy kicsit.

  Végül aztán csak sikerült megérkezni eredeti célunkhoz is a Bryce Nemzeti Parkhoz. Az első dolog ami megütötte a szemünk az a tűz volt. Annyira nem tudtok, hogy ez vajon szándékos e vagy sem. Persze később kiderült igen. Időnként leégetik az erdő egy részét direkt. Le volt írva a táblára, hogy miért, de annyira nem fogtam fel.. Kb az az indok, hogy így kisebb a kár, mintha magától égne le egy nagyobb terület, mert akkor azt nem tudnák kontrolálni.

 

Első lépésként a kilátó pontokból néztünk le a canyonra. Már első látásra is szimpatikusabb, szebb volt, mint a Grand Canyon. Valahogy sokkal különlegesebb.  A kilátó pontokból túrák is indultak le a canyon belsejébe. Kedvet kaptunk mi is a dologhoz. Tanulmányoztuk a térképet, hogy melyik útvonal lenne a legjobb. Az egyik kilátó pontból csomó sapkát, kalapot láttunk az út mentén. Majd most láttuk a térképen, hogy az út neve Hat Shop Trail (Kalap Bolt Túta) Annyira fúj egyes részeken a szél, hogy lefújja a sapkát az ember fejéről.

Csak hogy nektek is olyan elegetek legyen a mókusokból, mint nekem volt. :P

Úgy tűnik itt nem félősek a szarvasok/őzek

 

Mi végül a Navajo Loop-ot választottuk. Ez egy 1,3 mérföldes kb 2 km-es körtúra. Milyen jól tettük, hogy ezen túráztunk. Nagyon szép volt és nem is fáradtunk ki annyira, mint gondoltuk volna.

 

Az út egyik részét Wall Street-nek hívták. Ez különösen tetszett. Már csak azért is, mert igazából is voltunk New Yorkban a Wall Street-en. Ahol az óriási felhőkarcolók vannak és köztük jársz. Itt is valami ilyesmi volt, csak a magas épületek helyett gyönyörű narancssárga oszlopok álltak.

Wall Street

Apa segít anyának. :)

 

Jó kis túrát tettünk, nagyon élveztük végig. Utána még néhány kilátó ponthoz elmentünk kocsival. Majd irány vissza a szállásra. Ismét pizzáztunk előtte.

Titanic. :)

Apa mondta fotózzam le, milyen hülyén parkolt le a csávó. Az út közepére, rögtön egy kanyar után.

Ez egy fejre hasonlít

Összeségében elmondhatom, hogy nagyon különleges ez a park. Máshol tényleg nem látni ilyen képződményeket. Mindenképpen javaslom, hogy aki a környéken jár látogasson el ide és tegye meg azt a 2 km-es kis túrát is, mert megéri.