Niagara és Toronto

Korán indultunk a Niagarához. Előtte még bementünk egy nagyobb boltba. (Top's)  Eddig ez volt a legolcsóbb.  Több termék is le volt akciózva valami kártyával, azt pedig a pénztáros adott nekünk.

A Maid of the Mist pénztáránál nem kellett sorban állni. Még korán volt. A hajón viszont sokan voltunk, de később még többen lettek volna. Tegnap láttuk felülről, hogy tömve vannak.  A túra nagyon jó volt. Jól érezhettük az erejét. a vízesésnek. Kaptunk kabátot, de az sem védett meg teljesen a víztől.  Most láttuk először milyen alakú is a Horseshoe. Meglepő módon patkó... :)

Az út után még egy kis ösvényen feljebb gyalogoltunk az amerikai vízeséshez.  Több helyről is szivárvány tűnt fel.  Itt is ránk esett a víz, így el is döntöttük, hogy lehet, hogy a Cave of the Winds jobb, de kihagyjuk, csak úgy, mint a Journey behind the Falls-t.

A család megoszlott, arról, hogy elmenjünk e Toronto-ba. Apa nagyon ragaszkodott hozzá. Bence és anya nem akart annyira. Én nekem mindegy volt. Hisz mind a két hely (Niagara vs Toronto) vonzott.  A dönts pedig: irány Toronto! A Rainbowbridge-n mentünk át.  Apa a vám előtt kiszállt az útlevelekért. Mikor odaértünk a vámoshoz mondta neki, hogy tegyen meg neki egy szívességet, és legközelebb ne szálljon ki a vámnál, mert idegessé teszi őket, és nem szabad. Ennek ellenére normális volt.  Kérdezte hova megyünk, van e ott ismerősünk és hogy mit viszünk.  

Ahogy mentünk az úton láttuk, hogy  visszafelé dugó van, és féltünk, hogy nekünk is az lesz. Miután találtunk parkolót elindultunk a CN Tower felé. Kiderült, hogy habár a USA dollár kicsivel jobb is, mint a kanadai rosszabbul váltják. Még csak nem is egy az egyben ahogy a Niagaránál láttuk kiírva. 10%-ot számítanak rá és a visszajárót kanadai dollárban kapjuk. Végül csak én és apa mentünk fel. Bencét és anyát amúgy sem érdekelte annyira.  Mondjuk nem sok értelmét látom eljönni Torontoba és nem felmenni a toronyba. Apa a liftben mondta, hogy nem hozott pót elemet. Ez gáz, mert hamar le is merült és így nem sok képet tudtunk készíteni.

A kamera amióta leszálltunk Amerikába szarakszik. Bekapcsol, de rossz a képe, várni kell míg jó lesz, ha egyáltalán az lesz. Ma eljutottunk addig, hogy be sem kapcsolt. Nagyon szomorú  vagyok miatta. Egy jó videót akartam összevágni otthon az útról, de így nem tudok. Meg amúgy is végül én lettem a fényképező felelős, apa a kamerás, és ő alig vett fel valamit, mert mindig elfelejti.  Ráadásul kérdéses, hogy az eddigi felvételeket rá tudjuk e tenni a gépre, mert eddig nem tette fel a Bence.  Mind1, megpróbálom nem felidegesíteni magam.

A torony jó volt. Nem volt tumultus, sokan pedig nem is mertek ráállni az üvegpadlóra. Kicsit nekem is félelmetes volt, de nem vészes, még ugráltam is rajta. Mindenhol ki volt plakátolva, hogy még 26 nap és lesz arra lehetőség, hogy tornyon kívül sétálni 342 m magasban biztosítókötéllel. Durva lehet.  Nem csak üvegpadló, de étterem és sima kilátó is volt. Láttunk repülőket fel is leszállni.

A CN Tower után még elsétáltunk az Ontario tóig. Itt egy kis mesterséges csónakázó tó volt. Mentőmellényt kellett felvenni a max 1 m-es vízbe. xD Apa itt is vett hűtő mágnest.

Ezek után indulás haza.  ÚTON ACCIDENT.

Mivel még nem volt nagyon késő, úgy döntöttünk megnézzük a Niagara kanadai oldalát. És milyen jól tettük. Sokkal jobb, mint az amerikai. Jobban kiépített és szebb a kilátás. Innen lehetett igazán jól látni a Horseshoe-t.

Összeségében nekem nagyon tetszik Kanada. Talán jobban is, mint Amerika. Mármint abból a szempontból, hogy vannnak igazi kanadai dolgok, jelképek. Rénszarvas, hoki, maga a zászlójuk is. A juharszirup. :) Ezek pedig nagyon jó hangulatúak. Az ajándékboltokat ez sokkal színesebbé tette. Amerikának nem igazán van olyan étele, ami csak az övéké. Igaz, ott a Starbuck's, McDonalds, SubWay, Muffin Dounats. De ezek már mindenhol ott vannak, még Magyarországon is.

Szóval tetszett Kanada, még ha csak ilyen rövid időt is tudtunk csak ott tölteni.

Niagara

Ma indultunk el a 4 napos kiruccanásunkra. A szállást még otthon elintéztem CouchSurfing keretében. A kocsibérlést szintén otthonról intéztük. Apáék kicsit féltek, mert habár a Dollar cég egy viszonylag megbízható cég, de arról a helyről ahol mi vesszük fel a kocsit csak rosszat írtak a neten. A végén fog kiderülni azt hiszem, de felvételnél nem volt semmi gond. Aki átadta a kocsit udvarias volt. Egy Ford Focus-t kaptunk, ami valamivel jobb, mint amit mi foglaltunk. Kényelmes, tágas, automata váltós.

Bence iPhone-ja végig jól mutatta az utat. Én többször is elaludtam menetközben.  A terv szerint ma mentünk volna a Maid of the Mist-re, de kicsit elhúztuk az időt, így azt holnapra halasztottuk.  Most csak sétáltunk a környéken, felmértük a terepet. Az amerikai oldalról nem látszik olyan jól a Horseshoe. De már maga az American Falls is szép.  Átsétáltunk a Three Sisters Island-re is. Itt közvetlen mellettünk folyt le a vízesés.

Ezek  után elindultunk a szállásra. A suburbsben laknak. Ahogy az utcákon mentünk le sem tagadhattuk hogy Amerikában járunk. Tisztára, mint a filmekben. A házaknak nincs kerítése. Az újság zacskóban van kidobva a kertbe. A postaládák tök jópofák, ház vagy valami más alakúak. Legtöbb helyen amerikai zászló, néhol még más díszítés is a ház előtt, bár az lehet a júli 4-ről maradt ott.  Kis kerti díszek, szobrok és gyönyörűen gondozott kertek.  Nem tudtam betelni a látvánnyal. Végig csak azt mondogattam, hogy ez kurva jó. :D Majd megérkeztünk a "mi házunkhoz". Itt is, mint a többi háznál dupla ajtó. Egy átlagos és egy üveg. A család rendes volt, egy csávóból, nőből és egy 13 éves fiúból állt. A gyerek apja Franciaországban él. Még elmentünk egy kis sétára a környéken. Ettől még inkább megbizonyosodtam, hogy itt minden olyan, mint a filmekben. Az emberek az utca túlsó oldaláról köszönnek. És nem csak egy szimpla hi. Megkérdezik hogy vannak, mi újság, és 3 mondatot biztos cserélnek egymással. Lehet, hogy álszent dolog, és nem is érdekli őket, de attól még tetszik, hogy ilyen barátságosak.

Na, de azért nem volt olyan jó ez a szállás. Anyáéknak igen, mert ők a pincében aludtak, ahol csak ők voltak egy francia ágyon. Nekem egy szobán kellett osztoznom a Bencével. Ez mondjuk oké. De egy egy személyes ágyon kellett aludnunk kettőnknek.  Szerencsére találtam egy polifont alatta. Leterítettem. Úgy volt Bence alszik rajta, de nem bírta kinyújtani a lábát, mert ott volt egy szekrény. Ha arrébb tettük volna a polifont jó lett volna, de nem akart távolabb lenni az ágytól.  Már le is kapcsoltuk a lámpát, lefeküdtünk, de akkor úgy döntöttem cseréljünk helyet, hisz én tudok a kocsiban is aludni másnap,  pedig a navigátor. :) Meg különben is engem nem az zavar, ha polifonon kell aludnom, és még a lábamat is ki tudtam nyújtani. Egy tényezővel azonban nem számoltam. A lég kondival. Hülye amcsik, mindenhol ezerrel nyomják. -.- Pont mellettem volt a nyílása a földön. Lefekvés előtt még elbarikádoztuk, de a levegő megtalálja az útját. 4:20-ig folyamatosan pakoltam magamra a ruhákat, míg nem már nem tudtam mit felvenni. Féltem, hogy felfázok, ezért felfeküdtem a Bence mellé az ágyra. Ekkor már egy farmert 3/4-edes gatya, rajta egy melegítő, zokni, 3 póló és egy pulcsi volt rajtam. Plussz egy vékony  lepedő.  Az ágyon igaz szűkös volt, de jól aludtam.