Grand + Antelope Canyon

Nos a mai terv az volt, hogy korán kelünk és megnézzük a napfelkeltét.  Ez annyira nem sikerült. Mármint viszonylag hamar fel is keltünk, kb 6 körül, de ekkor már fenn volt a nap. :O Azért megálltunk így is  egy kilátó pontnál, hogy egy utolsó pillantást vessünk erre a csodás képződményre. Nem voltak felhők, a nap tűzott, szóval nagyon szép volt a canyon. Még az idő hűvös volt viszont, én pulcsiban és hosszú gatyában voltam.

Ma is láttunk őzeket egész közelről.

Nagyon szépek voltak a színek kora reggel.

Megkezdtük utunkat az Antelope Canyonhoz. Nem foglaltunk előre túrát, mert bankkártyával vettük a Blue Man jegyeket. Még kellett a kocsi bérlés miatt pénz (deposit) a kártyára, de már nem volt oylan sok rajta, hogy még azzal vegyünk jegyeket ide is. Azért reménykedtünk, hogy lesz hely.

Menet közben megláttunk egy kis indián falut. Pár dollárt fizettünk a bemenetelért. A portrékájukat árulták benn, és oda lehetett menni itt is a canyonhoz.

A Horseshoe Bend jelet figyeltük az út mentén. Ide is mindenképpen elakartunk menni, mert csodás a képeken. Meg is találtuk a helyet. Minden tábla felhívta a figyelmünket, hogy nagyon sok folyadékot vigyünk, mert veszélyes lehet anélkül. Meleg volt az tény és az út végére meg is ittuk a vizünket, de azért még élünk.

Kb 1 km-t kellett gyalogolni a Horseshoe Bend-hez. Neve nem hiszem, hogy magyarázatra szorulna: lópatkó alakja van. J

Nagyon szép volt. Fura, hogy ha azt mondom szebb, mint a Grand Canyon? Mert szebb. Nem tart sok ideig megnézni, mert tényleg csak annyi, hogy egy kanyart ír le a folyó, de nagyon szép a színek miatt. Lehet rafting túrára menni is. Több naposra is. Jó kis élmény lehet az is. J

Horseshoe Bend

Van akinek nincs tériszonya. :)

Miután kigyönyörködtük magunkat továbbindultunk az eredeti célpontunkhoz. Nos a foglalás hiánya hamar kiderült, hogy gond.  Már nem sikerült jegyet kapni ahol terveztük. A városban több irodában is érdeklődtünk, de mindenhol ugyanazt mondták. Tele vannak. Ajánlották, hogy menjünk a canyon bejáratához, mert onnan is indulnak utak, akik nem fogadnak el foglalást, így garantáltan lesz helyünk. Így is tettünk. Persze arról már letettünk, hogy 2 előtt bejussunk a canyonba, amikor a legjobban a fények. Hosszas sorban állás után kaptunk jegyeket. Az indulásig még volt 1,5 óránk.

Nem messze volt a Powell tó. Elvileg ez is belépős hely, de mi éves nemzeti park kártyát vettünk még a Yosemite-nél, mert az jobban megérte. Szóval azzal most ide is be tudtunk jönni. Szép volt, de nekem kicsit hiányzott az élet a tóból. Mármint, hogy senki nem fürdött benne, motorcsónakosok és jetski-sek sem voltak rajta. Pedig lehet ezeket mind csinálni.  Nagyon meleg volt mondjuk…

Mi lesétáltunk egy hosszú stégen a vízig a forróságban. Aztán láttuk, hogy ilyen golf kocsi szerűséggel fuvarozzák a vendégeket, szóval lehet minket is levittek volna, ha kérjük. Na mindegy.

Hamarosan kezdetét vette a túra. Egy terepjáróra kellett felülni hátra. Elég vicces volt, mert jól bezsúfoltak minket hátra. Nem véletlen terepjáróval visznek minket a canyon bejáratáig, ugyanis olyanok az út viszonyok. Itt rendes kocsival rögtön elakadnánk. Gyalog meg messze lenne odajutni. Szóval volt, hogy fél métert is elemelkedett a seggünk az üléstől úgy ugrált a kocsi. Mivel tömve volt a kocsi így mindig egymásra estünk vissza, ki mikor ért le először. Vicces szitu volt. J

Ilyen járgánnyal mentünk.

A canyon kicsit csalódás volt. Ahhoz képest milyen szép a képeken, élőben ez nem jött át annyira. Mondjuk ennek valószínűleg oka, hogy már késő volt. Illetve kb 12-től 2-ig szépek a fények, mert akkor jár fenn a nap és besüt a canyonba.  Ettől független jó élmény volt a kocsikázás is, meg érdekes dolgokat mondott az idegen vezető. Mesélt róla, hogy ha a következő faluban sok eső esik, akkor itt másodpercek alatt árvíz lesz, de olyan hogy az egész canyont ellepi a vízt. Utána tiszta sár az egész hely. Ezért folyamatosan nagyon figyelik az időjárást, mert ha esélyes az eső, akkor nem vihetnek turistákat a canyonba, hisz életveszélyes.

Ez a kép a netről van. Ilyen a canyon, ha besüt a nap.

Mára már volt szállásunk CS keretében Hurricane-ben. Nagyon szép helyen volt a ház. Hegyek között és az utcákon pálmafák. Mielőtt odamentünk volna a családhoz még megálltunk pizzazni egy helyen, hogy ne éhesen menjünk oda.

A család két főből áll. Anyuka és 13 éves fia. A gyerek nem volt a képek alapján szimpatikus, punk haj és nem egy szépség. De kedves volt.

Le is zuhanyoztunk, majd mentünk aludni. Másnap korán kelés várt ránk, hisz indultunk a Bryce Nemzeti Parkba.

Az út a Zion-on keresztül vezetett a szálláshoz. Ott láttuk ezt az állatot.



Az utcánk.