2011. augusztus 11., csütörtök

Santa Barbara Mission


Santa Barbara volt megint betervezve. Ezúttal a Santa Barbara Mission-t néztük meg. A szörfös csaj akinél Monterey-ben szálltunk meg, beszélt ezekről a missziókról. Hogy mért alakultak itt Kaliforniában, hány és mikor. Őszintén nem nagyon emlékszem már rá, meg nem is nagyon érdekel. Xd

 


Mindenesetre szép volt. Ami még nagyon bejött, azok a növények voltak. Különleges alakú fák, bokrok és gyönyörű tavirózsák.







Elmentünk egy sétára. Onnan kilátás nyílt az óceánra. Ismételten villák közt haladtunk.

Arról beszélgettünk, hogy ha a kettő közül válaszhatnának akkor ki melyiket akarná. Ilyen villát, ami a hegyoldalon van, rálátással az óceánra, de attól messzebb. Kb 2 km-re. Vagy olyat, mint San Diego-ban láttunk, hogy nincs kerítés a ház mögött, csak sziklák, vagy az sem, és a hátsó ajtód közvetlen az óceánra nyílik. És 10 m-re ott a víz, meg előtte a homok.
Nos én utóbbira szavaznék.
J Érdekes, de apa nem. Neki jobban bejön a hegyoldalas.
Apa talált az egyik bokorban egy Billabong papucsot. Pont az én méretemet. El is hoztuk.  Jól néz ki.
Este 7-től egy koncert volt, amire el akartunk menni. Megnéztük a helyszínt, hogy majd könnyen odataláljunk utána. A környék az gyönyörű volt. Talán a legszebb eddig, legalábbis számomra. Egyszerűen a hegyek az óceánnal és pálmafákkal számomra elbűvölő.





A koncert helyszínén már csomó pokróc volt kiterítve, ezzel foglalva a helyüket.
Egy kicsit dikóztunk, majd továbbálltunk. Hoztuk ismét a bodyboardokat meg a neoprém ruhát. Szóval így próbáltam elkapni a hullámokat. Nem voltam túl sikeres. A karom nagyon elfáradt. Egy helyen kis híjján kitört a gerincem. Nagyon durva volt megérzékelnem a víz hatalmát, hogy mennyire erős egy hullám.
A parthoz nagyon közel voltam. A deszkán feküdve leért a karom. Mikor hátulrúl jött egy hullám, még csak nagyon nagynak sem mondanám. Azonban pont rosszul kapott el és felborított. Kifacsarta a testem és a deszka és nekem jött. Mindezt a parttól 1-m-re. Pont nem látta senki, pedig nagyon fájt. Mondjuk legalább nem röhögtek ki, mert elég viccesen nézhettem ki.




Ezután visszamentünk a koncertre. Már ment a zene, mi is kerestünk magunknak egy helyet. Idő közben persze jól megéheztünk. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy a rengeteg néző közül egy olyan nem volt, aki ne evett volna valamit. De ezt így értsétek szó szerint. Mindenki úgy jött ki, hogy piknikeztek. Kis kosár, pokróc, szék, meg minden ami kell. És a legváltozatosabb kaják voltak. Zöldség, gyümölcs, palacsinta, szendvics, hús, muffin, sütik, hot-dog, hamburger, sör, bor, pezsgő. Kb nem ismerek olyan kaját, ami ne lett volna valakiné.
Ezen egy csomót röhögtünk, hogy mi milyen felkészületlenül jöttünk erre a koncertre.
Egy idő után, már fázni is kezdtünk, szóval leléptünk. Hazafelé, még megálltunk a helyi parkban, ami a ház mellett van. Mint már írtam nagyon ellustultunk itt Goletan, így az eddig eltelt idő alatt nem voltunk még itt, pedig tényleg közel van a házhoz.

 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése