 |
| Csak egy WC |
Akkor következzen egy következő gyönyörű nemzeti park a
A honlapon kihangsúlyozzák, hogy mielőtt túrázni megyünk ide érdeklődjünk az információs pultnál, hogy milyen lesz az idő. Mert itt is hasonlóan az Antelope Canyonhoz, másorpercek alatt árvíz lehet. Ők persze nem vállalnak felelőséget, ha valaki meghal, amire már volt is példa. Mikor érdeklődtünk a körülmények között, nem voltak túl bíztatóak. Bár mondták, hogy ha délelőtt megyünk akkor valószínűleg nem lesz gond, de délutánra eső várható a közelben, akkor felduzzadhat a folyó. Az 5 fokozat közül, most 4-esen állt a veszély mutató.
Mi azonban ezért jöttünk a parkba, szóval nem vesztegettük az időnket, hanem már indultunk is a túrára. Ahol reggel leparkoltuk a kocsit, ott áltt egész nap. A parkon belül végig az ingyenes kisbuszt használtuk ami rendszeresen jár. Itt nem is lehet autóval közlekedni, leszámítva néhány helyet.
A buszon megint bemondták, hogy ma 4-es fokozató árvízveszély van. Én eléggé izgultam, de ez hamar tovaszállt, mikor megláttam milyen sok ember indul neki a túrának.
A folyóig is egy kisebb túra vezet. Ez kiépített aszfaltos járda volt végig. Majd megérkeztünk a folyóhoz. Vicces, hogy az elején még próbáltuk védeni magunkat a víztől. Ez valahogy ösztönös volt. Aztán persze feladtuk, és sodródtunk az eseményekkel. Nagyon jól szórakoztunk. Érdekes élmény volt, nem szokványos dolog egy folyóban túrázni.
Mikor árvíz van otthon akkor szoktunk a bicajjal belegázolni a vízbe és úgy menni a bicikli úton. Akkor is csurom vizes lesz a cipőnk. De ez teljesen más. Itt nem féltem a halaktól, vízisiklóktól és egyéb élőlényektől. Lehet ennek oka, hogy sokan voltak, így kevésbé para. A táj ami körül vett szintén erősíette az élményt. Nagyon szép volt a canyon.
A legtöbb helyen a víz nem ért fel a térdünkig se. Persze volt, hogy egészen a mellkasunkig ért, olyan mély volt. Ekkor a táskát a fejünk felé emelve mentünk.
Ez a túra nem tesz meg egy kört. Az útvonal olyan hosszú, hogy nem lehet megtenni egy nap alatt. Elvileg 2 napos túra, egy éjszakát a sátorban szoktak tölteni a másik végén és másnap jönnek vissza. Persze a legtöbb ember csak elindul, aztán mikor már megunta visszafordul.
Maga a parkba hoztunk fürdőruhát, pont azért, hogy itt majd abba menjünk. Nem tudom mért nem abba jöttem végül. Átmenetileg kihagyhatott az agyam, mikor elindultunk a kocsitól ide. Ez csak azért volt lényeges, mert a vizes ruhában jobban fázik az ember. A víz hűsítő hatású volt a meleg elől, de maga a vizes ruha miatt fáztam egy idő után.
Elég sokat mentünk azért befelé, majd úgy döntöttünk visszafordulunk, hisz vissza is sokat kell még menni. Mindannyian nagyon élveztük ezt a túrát. Nem csak azért, mert jó móka volt a vízben menni, hanem nagyon szép volt a táj is.
 |
| Itt már a mellkasunkig ért a víz |
Busszal visszamentünk a kocsihoz tanácskozni. A busz úton kicsit elszenderegtem.. J
A parkban voltak táblák, melyek felhívták a figyelmet, hogy vigyázzunk a mókusokkal, mert harapnak. Erről voltak fényképek is: turisták összevart és vérző keze. Szóval talán ezzel véget ért a mókus mánia, mely végig kísérte az utat. Hisz tényleg mindenhol beléjük botlottunk, Bence meg nem bírt betelni velük. Persze ez az utolsó napunk ahol mókust láthatunk, mert ezután kétlem, hogy Las Vegasban majd rájuk akadunk. Jobb lett volna esetleg New York Central Parkba egy ilyen táble. Na mindgey, ez az én szerencsém… J
 |
| Ilyen buszok közlekednek a parkban |
Következő programot beszéltük meg. Meleg volt, annyira senkinek nem volt kedve túrázni. Illetve én az egyiken szívesen mentem volna, de azt anyáék leszavaztál. Angel’s Landing a neve. Az egy elég hosszú és keméyn túra. Legalább 3 óra, nagy emelkedőn. A probléma azonban nem is itt van, hanem írják, hogy korlátok nem is nagyon vannak, szóval veszélyes. Vagyis tériszonyosoknak nem javasolják. Ezen okoknál fogva végül ezt kihagytuk.
Egy másik túrára mentünk helyette. Felültünk a buszra, azzal mentünk a túra kezdőpontjához. Ekkor történt, hogy elkezdtem keresni a fényképezőt, és nem volt meg. A fényképező az egész nyaralás alatt az én felelősségem volt. Mindig nálam volt. Mikor a boltba mentünk be, vagy WC-re akkor is magamnál tartottam. Apának van ez a mániája, hogy semmi értéket ne hagyjunk a kocsiban. Szem előtt pláne, de eldugva se jó ötlet. Ezért hurcoltam mindgid magammal. Erre most nem tudtam a buszon hova tettem a fényképezőt. Kérdeztem a többiektől nincs e náluk, de nem. Ekkor villám gyorsan leszálltunk a buszról, mert pont megállt. Futás át a másik oldalra, hogy egy busszal visszujussunk a kocsihoz. Közben egyfolytában járt az agyam, hova tehettem, mikor volt meg utoljára. Már azon járt az agyam, hogy az összes mai kép is elveszik ha nem lesz meg. Szóval nem csak anyagi kárunk lesz. Apáékkal kétfelé váltunk. Ők a kocsihoz mentek én meg anyával a WC-re, ahol előtte voltunk. Mikor WC-zem mindig felakasztom a fülkében a fogasra. Előfordulhatott, hogy otthagytam, annak ellenére, hogy mindig próbáltam ügyelni rá, hogy ne így történjen. Nem volt ott. Még megnéztem a vízcsap mellett is, ahol vizet töltöttem az üvegembe, de itt sem volt nyoma. Már csak abban bízhattam, hogy vagy leadta valaki, ha esetleg még is otthagytam, vagy a kocsiban van. Szerencsére meg lett. A kocsiban volt. Volt nagy öröm és megkönnyebülés. J
 |
| Wining Rock |
Utolsó programként kocsiba ültünk és végig mentünk azon a szakaszon amin lehet. Több helyen megálltunk gyönyörködni a tájban.
 |
| Mögöttünk egy nagyon hosszú alagút |
 |
| Kocsink |
Mivel Las Vegas annyira nincs messze Ziontól, így ma már nem mentünk vissza az előző 2 napi szállásunkra. Menetközben megálltunk enni, majd irány Vegas. Persze sötétedés után értünk vissza, de ez lehetőséget adott nekünk megnézni a kivilágított várost messziről. Hiszem az autópályáról jól látszott az egész város.
Nekünk még anno bölcs Gerda mondta, hogy 3 ember által épített dolog látszik az űrből. A Kínai Nagy Fal , az
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése