Július 1.jén 11:55-kor indult a gépünk. Mivel ez volt az első repülő utam nagyon izgultam. Nem is maga a repülés miatt, inkább, hogy mi van ha nem engednek be az USA-ba. Igaz, minden papirunk meg volt, de ez sem garantálhatja a belépést. Féltem,hogy valami gond lesz a csomagokkal. Nem engednek fel valami fontosan a kézi poggyászból és ott kell hagyni és, hogy elvesznek a csomagok.
Azonban minden simán zajlott. Miután túljutottunk minden ellenőrzésen és a duty free shop után a csarnokban várakoztunk már egyel talán nem izgultunk. Nézelődtünk, bekapcsoltuk a lap topot. Volt csocsó és wii is, de mindig valaki más használta.
Majd eljött a beszállás ideje. Szemmel láthatóan az első osztályon lévők helye sokkal kényelmesebb. Nagyobb hely a lábnak, külön TV az ülésen.
De érdekes módon nekem nem volt rossz a mi helyünk se. A seggem nem fájt egyeltalán, pedig egy 9 órás kocsi úton ez elő szokott fordulni. A helyek elég szűkösek voltak, de én nem vagyok nagy darab. :D Én ültem az ablak mellett, Bence mellettem, anyáék mögöttünk.
Ingyen italt hoztak ki végig. Több közül is lehetett választani. Én mindig 100%-os narancs és alma levet ittam. Ebéd: lasagna vagy csirke. Vacsora: pizza. Közben filmvetítés is volt. Az elsőben a kedvenc színésznőm Leighton Meister játszott, de maga a film nem tetszett, szóval nem néztem. Valamennyit kb 2 órát sikerült aludnom. A következő film egy roomantikus vígjáték volt, amit már mi is néztünk Bencével.
Majd a leszállsá következett. A felszállás az izgibb volt. A végén megtapsoltuk a pilótát, ami szerintem egy nagyon szép gesztus. :)
Ekkor következett a lényeg, hogy vajon beengednek-e. Érdekes módóm most már nem is izgultam. Kérdezték, mért jöttünk, mi anyáék foglalkozása, és hogy hogy lehet apának 2 hónap szabija.
Végül gond nélkül átengedtek.
Felvettük a csomagokat, és irány NY!!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése