Knott's Berry Farm



KÖVETKEZŐŐ NAP!!!

Amerikában számomra sok minden csalogató volt, és a hullámvasutak és ide sorolhatók. Olyanokat lehet itt találni, amilyenek Európában nincsenek.  Azonban akkor még csak vonzott a látványuk, de sokan nem ültek előtte, így rendesen bennem volt a félsz. Különösen a Six Flags miatt, ami kifejezetten hullámvasút park.  Előtte még akartam máshova menni, hogy biztonságban érezzem ott magam és meglegyen a kellő bemelegítés.  A mai nap számított a főpróbának, hisz a Knott's Berry Park-ba mentünk, ahol szintén találni 4-5 hullámvasutat.

Anyáék nem jöttek be.  Így sokkal jobb volt. Nem kellett anya rikácsolását hallgatni, hogy ne üljünk fel, mert kiesünk. -.-  Nem kellett hozzájuk alkalmazkodni, hogy mikor és hol találkozunk. Ők nem idegesek, hogy ránk kell várni, mert mi felülünk a hullámvasútra, ők meg az egész parkban ha 2 dologra merészkednek fel és azt sem élvezik. Szóval így jobb volt mindenkinek. Kivéve a pénztárcánknak. Mert ők addig a helyi bevásárlóközpontokat járták. Apa pedig szokás szerint kiköltekezett. -.-

A bejárat előtt

Sok review-t olvastam a neten a parkról, így tudtam hol lesz később nagy sor, melyikek a legnépszerűbb ride-ok. 

Nyitásra értünk. Több sor állt a bejáratnál, és mi az egyik legelején álltunk. Így mi benne voltunk az első 5-ben akik beléptek a parkba.

Ghost rider: Itt kezdtünk. Beálltunk a sorba. Még futattak néhány próba kört. Majd az első olyan kocsiba ültünk amire ültek emberek. Mivel fa hullámvasút, nem gondoltam olyan veszedelmesnek. Persze sok zuhanás van benne és meredekek, de még is csak fa. Ebből kiinulva, mikor megláttam, hogy a vasút utolsó kocsija üres, gyorsan elkezdtem húzni a Bencét, hogy gyere Bence, ide üljünk! Ő vonakodott, mert előre akart ülni. Erre én- Itt a legdurvább, olvastam a neten, majd gyorsan odamentem, hogy nehogy valaki beálljon elénk.  Azóta is röhögöm ezen a történeten. Hogy lehettem ilyen naív?
Egy jó tanács: Fa hullámvasút nem = lightos. (különösen az utolsó vagon)

A leghátsó vagon a leggyorsabb, mivel az előtte lévők húzzák.  Már az első lejtőn kiakadt a szívem. És még volt tovább. Az arcomat nem tudtam kontrorállni. Kész voltam. Majd egy kis pihenés következett a következő lejtők előtt. Ekkor összenéztem Bencével. Ő is csak ennyit mondott: Mikor lesz már vége?  Majd szerencsésen túléltük az egészet. Miután tudtunk lélegezni azt mondtuk: Ezen többet soha!!  Majd csomót röhögtünk, hogy én akartam hátra ülni és mennyire kemény volt. Az előttünk lévő csajnak lejött a pólója olyan gyors volt.

Ghostrider. Sick ride. :)

Az első rossz élményem után már féltem mindenre felszállni. Még sosem éreztem úgy hullámvasút után, hogy erre többet nem ülök fel.

De itt vagyok Amerikában. Muszáj mindet kipróbálnom, mert meg fogom bánni. Ezzel neki indulva, valóban az összesen ültünk. És élveztük őket.  Ennek hatására visszamerészkedtünk a Ghoost Ride-ra. Persze ha fizetnének sem ültem volna leghátra. Próbáltunk az eleje felé helyet találni. Sikerült is. Itt egy teljesen más élményben volt részünk. Durva volt? Igen! De máshogyan. Végig dobál a vasút, mert már régebbi és fa. 10-20 cm-eket emelkedtünk menet közben. Szétrázta az agyunkat és mi még élveztük is. Akárkit hallottam erről a ride-ról beszélni így jellemezte: Sick. xD   A nap végéig rengeteget mentünk rajta, de sosem mertünk visszaülni hátra.

Amúgy nem kellett olyan sokat várni szinte sehol. A legtöbb helyen 5-10 percet. De nyitástól számított 2 órában sehol nem volt sor, rögtön felülhettünk.

Egyik hullámvasút olyan volt, hogy tett egy fordulatot, majd visszafelé is ugyanazt csinálta. Ez még így oké is. De a fordulat alatt egy kis időre fejjel lefelé vagyunk... és.. nem volt csak egy öv. Mármint semmi nem volt a vállunknál. Ez nagyon megijesztett. Majdnem visszafordultam, de aztán mégis csak felültem Bence unszolására.

Egy másik hullámvasút meg forog menetközben. Nagyon vicces. Legelől ültünk. Azt hittük kis könnyebb menet lesz, de tévedtünk. :)

Délben kimentünk a parkból kajálni a Mekibe. Itt sokkal olcsóbb a kaja és nem volt messze.

Miután az összes hullámvasúton ültünk már csak egy valami volt hátra. Ez megbélyegezte az egész ott létünket, hisz olyan magas volt, hogy mindenhonnan látni lehetett. Ez nem más volt, mint egy torony. Szabadesés. Félre ne értsetek voltam már ilyenen, de ez kb kétszer olyan magas volt, pedig amin ültem Olaszországban az sem volt alacsony. Ezen is féltettem a szívemet. De nincs mit tenni. Túl kell esni rajta, hogy a nap további részét nyugodtan tölthessük. A sorban egy idős bácsi állt elöttünk. Volt vagy 60 éves. Látta rajta, hogy fosunk. Hozzunk szólt. Kérdezte ültünk-e már a Silver Bullet-on. Hogyne, feletük. Akkor ez meg se fog nekünk kottyanni- mondta. Álltíása szerint az sokkal durvább. Nem igazán sikerült megnyugtatnia. A Silver Bullet az a fajta hullámvasút, amilyen fajtán már sokat ültünk éppen ezért nem tud sok meglepetést okozni. Az nem igazán dobta meg az adrenalinom. Persze, akkor örülnöm kéne, hogy ez annél is lightosabb. De ez egyén függő, hogy kinek mi az ami durva. Én tudom, hogy nekem a szabadesés és a magasság látványa az, ami betesz. A Silver Bullet-on nincs ilyesmi.

Aztán persze sorra kerültünk. Rengeteg gondolat cikázott a fejemben. Lábam alatt nem volt semmi, csupán a szakadék. Említettem már, hogy enyhe tériszonyom van?

Nem néztem le. Ilyen esetben legjobb csendben maradni, és úgy várni az elkerülhetetlent. Én mindig így teszek, mikor igazán félek. Mikor kiabálok egy hullámvasúton, az azt jelzi, hogy igazán élvezem, és nem félek. Van, hogy csak azért kiabálok, hogy így jelezzem Bencének, hogy élek, és hogy élvezem és nem fosom épp össze magam mellette.

Hátraszorít a nyak... és... zuhanás.  Majd felvisz ... és ismét zuhanás ezúttal alacsonyabbról... és kiabálás, éljenzés. Élek! Valóban örülök neki. Megkönnyebülés.

A nap folyamán még egyszer mentünk rajta . Nem azért mert egyikünk is annyira élvezte volna. Egyszerűen muszájnak éreztem bemelegíteni a Six Flags vidámparkra.

Egy valamit bánok… A legdurvább(nak tűnő ? ) hullámvasút nem üzemelt. Xcalater. Hatalmasat zuhan. Őszinte leszek. Ott jártamkor a tényt, hogy nem működik a lehető legjobbnak gondoltam. Nincs stressz, hogy le kell mennem rajta. Xd És akkor még nem is voltam olyan állapotban, hogy biztosan állíthattam, hogy le mertem volna egyáltalán rajta menni. DE.. Spoiler… miután pár nap múlva a Six Flagsben voltunk is annyira élveztem az összes hullámvasutat, akkor bántam. Akkor biztosan tudtam, hogy ha most itt lenne az a hullámvasút és működne, akkor habozás nélkül felülnék rá.

Ez sajnos nem működött